Nem mind arany ami csillog

Az első beosztásom kézhezvétele után nagyon örültem. Előtte már tudtam hova fogok kerülni, igy gondosan elkezdtem bejárni a vonalat.

Sajnos igen korán rá kellett jönnöm hogy sikerült a cégnél megismernem azt a 2 kollégát rögtön akit legjobb lett volna messziről elkerülni. Sunyi és aljas emberek voltak ők, olyanok akikből szerencsére nincs több. De a múlton sajnos már nem tudok változtatni.
Egyikük, nevezzük mondjuk Zs-nek még a büntetőjogi esetét is kimerítette a nőkkel való bánásmódban. igen, fel kellett volna jelentenem. De ezen már késő bánkódni.
Akkor mai napig nem parádézna ország-világ előtt,hanem talán ki is rúgták volna. Vagy nem, lehet hogy kimosdatták volna. Mert neki ezt is lehet. Sztár ember.

Ezt a két embert a mai napig kénytelen vagyok kerülgetni a garázsban.

Ezalatt az egy év alatt többnyire azért normális,aranyos kollégákkal is összehozott a sors amiért hálás vagyok.

Volt egy pont amikor azt hittem, az életem olyan területe is rendbejöhet amiben talán sosem volt rend igazán. Nevezzük A-nak.
Beletettem az összes hitem és szeretetem ami csak létezett. Sajnos 1 év után is úgy tűnik hogy ez kevés. Bármit teszek nem lesz jobb. Amikor úgy tűnik lehetne akkor kiderül egy újabb árulás és rájövök, most is egyedül vagyok. Lassan belefáradok, abba hogy küzdjek valakiért akinek sosem leszek eléggé fontos. Nekem ennél jóval több kell. Nem érdekelnek a pótolható javak, és nem értem miért fontosabb ez az érzéseknél egyeseknek. Mindenem meglehet amíg van erőm dolgozni érte, de érzéseket nem vehetek sehol.

Néha annyira hiányzik az hogy értelmes emberekhez tudjak szólni, gondolatokat cserélni hogy egyesek hajlamosak ezt összekeverni valami mással.
Belefáradtam abba is hogy ennek a dolognak az ártatlan voltát bizonygassam feszt. Mert ez tényleg nem több.
Belefáradtam abba hogy folyamatosan bűnösnek érezzem magam mert nem vagyok az.
Lehet hogy ismét ott kerestem valamit ahol csak hittem hogy az létezhet. Fáj és ez a fájdalom annyira megbénít hogy már nem akarok mást magam körül csak olyat aki nem okoz ilyesmit soha.

A macskáimban sosem csalódtam és jelenleg ők adnak erőt a mindennapokban, nem kérnek számon, csak szeretnek feltétlenül, akkor amikor a legjobban szükségem van rájuk. Én cserébe boldogan szolgálom őket és sosem válnék meg tőlük.

Nem viselem el ha korlátoznak. Én egy önálló ember vagyok, saját gondolatokkal, érzésekkel,aki egy bábot vagy szobanövényt akar az messziről kerüljön el mert rajtam nem lehet uralkodni.
Nyilván van aki lenéz mert én csak egy buta sofőr lehetek aki nem látja át a rendszert. De attól mert valaki így gondolja attól nekem van a rendszerről véleményem és azért mert bizonyos dolgokat nem tudok , van igényem tudni és megismerni, de véleményt azok alapján az információk alapján tudok alkotni amiknek a birtokában vagyok.

Vannak dolgok amik számomra kevésbé fontosak, és/vagy nem értek hozzájuk, ezekbe nem folyok bele,mondhatjuk kompromisszumnak is ,de vannak dolgok amikben nincs kompromisszum.
Például nem élhet velem olyan ember aki nem viseli el ha néha beállítok egy segítségre szoruló állattal. Ha ilyen ember nincs akkor inkább egyedül maradok a küldetésemmel, de azt kizárólag csak az én belátásom szabályozhatja hogy ez mikor és mennyi állatot jelent. Nem vagyok hülye, pontosan tisztában vagyok a lehetőségeimmel. A másiknak ebben kell megbíznia.

A bizalom csak akkor törhet meg ha oka van rá. Az álokok nem a bizalomvesztést hanem ezt megelőzően annak teljes hiányát jelzik.
A bizalom hiánya önmagunk bizonytalansága, rávetíteni a másikra:beteges dolog és az illető elvesztésével jár.

Érdekes hogy egyesek azt mondják én valamiféle görcsös megfelelési kényszerrel próbálom végezni a munkám.
Nos, én már a tanfolyam alatt elgondolkodtam a koncepción, megfogalmaztam magamban hogy mitől lesz valaki jó sofőr, mit és hogyan kell csinálnia, hogyan kell az utashoz viszonyulnia.
Én ezeket a dolgokat következetesen alkalmazom a munkám során, és csak magamnak akarok megfelelni.
Minden nap a tudásom legjavát adom,ha nem így lenne akkor rosszul érezném magam a nap végén.
A szabályokat szeretem betartatni,néhány utas meg is jegyezte hogy kemény vagyok.
A szabályok mindenkire vonatkoznak és pont annyira fontos a rend,rendezettség mint a tisztaság. Nem szeretem a káoszt. Nem szeretem amikor kocsmának,szállónak vagy egyébnek nézik a buszt mint ami.
Elvárom a kultúrált viselkedést mindenkitől.

Az anyagi és szakmai fejlődésem szerencsére a várt irányban változott aminek örültem, minden egészen jól alakult egy pontig.
Ez a pont külön bejegyzésbe kerül, összetettségénél fogva.